GodNose

February 6, 2012

[Flash 9 is required to listen to audio.]

“…legfeljebb végigugrál egy éjszakát”

Február harmadikán, a Kossuth rádió Ütköző című adásában hangzott el egy interjú Hegedűs Zsuzsával, miniszterelnöki főtanácsadóval.

Első hallásra felrobbant az agyam a szövegtől, ezért leültem, legépeltem belőle két és fél percet, majd felolvastam.

Itt hallható a felvétel, én vagyok a főtanácsadó szerepében. Az eredeti pedig a Kossuth rádió honlapján.

Tanulságos szövegértési feladat, a helyesírást pedig nem tudom, de körülbelül így néz ki, amit értek belőle:

A riport részlete 12:37:20-tól 12:39:58-ig:

[Riporter] …ön a reggeli órákban is volt már terepen, de úgymond ebben a farkasordító hidegben, hogyha lehet így fogalmazni, ön lesz-e a következő napokban, ellátogat-e vidékre, vagy bármilyen településre vagy családokat meglátogat-e.

[H.Zs.] Nézze én az… igazában azért járok terepre, mert a „minden gyerek lakjon jól”-lal az ország 47 leghátrányosabb kistérségébe próbálok a kistelepüléseken… háromillió emberen ilyen miniháztájiakkal… ismerik a gyerekek ezt… miniháztájiakkal segíteni. Én csak szeretnék egy megjegyzést fűzni a meteorológiai jelentéshez és egy kicsit a maga kérdéseihez.

Nem az az érdekes, szóval hogy mondjam, próbáljuk felfogni, hogy nem az a, ez nem egy extém sporttörténet, nem az az érdekes, hogy volt-e harmincegy fok hideg már, az az érdekes és ez az egyetlen lényeges kérdés, a mostani hidegnek ez a sajátossága, hogy két-három héten keresztül mínusz tíz fok körül van jó esetben a nappali hőmérséklet és mínusz tizenöt és húsz-huszonöt között az éjszakai.

Ebben, magyarul, nem az a probléma, hogy egy napig, két napig vagy három napig mi van, az a probléma, ettől rendkívüli a helyzet, nem csak nálunk egyébként, hogy nagyon hosszú.

Tehát itt két három hétig fog tartani, ha most már számítjuk már ezt a hetet.

[Riporter] Arról nem is szólva, hogy múlt héten még plusz tizenegy fokokat is mértünk.

[H.Zs.] Igen, de az, az az aki akkor már szívinfarktusban meghalt, az már meghalt, most én nem erről beszélek. És nagyon sajnálom, hogy meghalt, tehát most… Hagyjuk a Budapesten hogy érezzük magunkat című történetek.

Ebben az országban hárommillió ember él az ország észak-keleti, dél-keleti, tehát az egész peremvidék, kivéve az észak-nyugatot, ahol speciel a legkevésbé lesz hideg, ahol, egy, azok az emberek, akik akiknek van házuk, de düledezik, nincs az a komfortjuk, ami nekünk van, az. Azok két három hét alatt. A talaj sokkal hidegebb lesz, egész egyszerűen mert nem tud felengedni. Én minden nap kint vagyok, hogy mondjak magának egy egyszerű példát, mindenki tudja rólam, minden nap kint vagyok egy órát az erdőbe, a kutyámmal itt a Vadaskerti út végén. A Budapest egyik legdrágább környékén is harminc-negyven hajléktalan él itt. Tehát nem…

Várjon várjon, hadd mondjak valamit.

Én magam érzem, hogy hiába nincs sokkal hidegebb, nap közben, mint előző nap, de lefagy a lábam, mert a föld viszont már egyre inkább fagyos. Tehát a azok, akik kint töltenék az éjszakát és akik lehet, hogy mínusz.. egy napot kibír mindenki mínusz harminc fokban, mert legfeljebb végigugrál egy éjszakát, de több napig, több hétig, amikor már olyan hideg a talaj hogy akármit tesz rá az ember, akkor is fázik, nem, lehet, kint hagyni egy senkit egy se erdőben se utcán se sehol és ha oda kell menni hozzájuk egyenként és oda kell vinni sátrat, akkor csináljuk meg.